Barátaim,

Hányszor, de hányszor mondjuk, hogy hiszünk az összefogás erejében? És hányszor, de hányszor kell(ett) csalódnunk, mert - úgy tűnik -, képtelenek vagyunk az összefogásra. Egyáltalán, a párbeszédre, egymás megértésére, hibáink, tévedéseink belátására, erényeink, közös értékeink felismerésére.

Miért nem vagyunk képesek, mi magyarok, a legnagyobb nemzeti sorskérdéseinkben sem összefogni? Pedig nem volt ez mindig így. Trianon emléknapja közelében méginkább erre kell gondolnunk, hiszen eleink képesek voltak a legreménytelenebb helyzetből 15 év alatt a közepesen fejlett európai országok élvonalába emelni nemzetünket. Mert volt mit előhívni az emberek lelkéből és ezt tehetséges, messzelátó közösségi vezetők (nemcsak politikusok!) meg is tudták tenni. Ez pedig a mélyen átérzett, sohasem mások ellenére, hanem saját magunk lelki épülését szolgáló nemzettudat volt, Ma mintha híján lennénk ezeknek az értékeknek. Vagy mégsem?

Nemzeti Zarándoklat 2009.

A ti példátok, kezdeményezésetek azt sugallja, hogy mégsem. Adjon az Isten erőt, hogy sikerrel felrázzátok elfáradt, hitehagyott, lelkileg és szellemileg kivérzett nemzetünket. Lesz Magyar Feltámadás! De ehhez nekünk, alulról kell építkezni. Ahogyan ti szeretnétek.

Baráti köszöntéssel: Koltay Gábor filmrendező

Kultúra Online

Szólj hozzá a fórumon!