Ahhoz képest, hogy hosszú időn át lázban tartotta a hazai szakmai közvéleményt, méla csendben múlt ki tavasszal a lex Mol és az aranyrészvények ügyében hazánkkal szemben indult kötelezettségszegési eljárás. A Bizottság áprilisban előbb az aranyrészvények, majd májusban a lex Mol ügyében indított procedúrát is lezártnak nyilvánította, anélkül, hogy erről külön tájékoztatták volna a sajtót. Az akta kurta-furcsa lezárása egyes megfigyelőkben megerősíti azt a gyanút, hogy a Mol-ra szemet vető, de a fúziós vizsgálat során tervével kudarcot valló OMV kavarása lehetett az eljárás fő mozgatórugója.

A Bizottság még 2005 nyarán eredetileg 31 stratégiai jelentőségű és azóta privatizált nagyvállalatban fenntartott állami szavazatelsőbbségi részvények (úgynevezett aranyrészvények) miatt kezdeményezett kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben. És bár az eredménytelen próbálkozások után a Bizottság belső piaci főigazgatósága 2006 decemberében elkészítette beadványát az Európai Bírósághoz, azt soha nem küldte el, a BruxInfónak nyilatkozó szakértők szerint nyilvánvalóan azért, mert nem volt biztos a dolgában. Az ügy azonban új megvilágításba került, amikor a magyar kormány és a Mol menedzsmentje különböző manőverekkel (például az úgynevezett lex Mol elfogadásával) megpróbálta megakadályozni az osztrák regionális rivális, az OMV ellenséges felvásárlását. Az aranyrészvények ügye összekapcsolódott a lex Mol-lal, alapvetően azért, mert a privatizációs törvény szavazatelsőbbségi részvényeket biztosított az államnak a már privatizált vállalatokban.

A magyar fél ugyan 2007. áprilisában módosította a privatizációs törvényt, törzsrészvényekké átalakítva az aranyrészvényeket, ám Brüsszel továbbra sem szállt le az országról. Charlie McCreevy belső piaci biztos akkori álláspontja szerint ugyanis hiába volt rendben a törvény, a Mol továbbra is megőrizte alapszabályában a 10 százalékos szavazati korlátot, ami egyébként az egyik legkomolyabb akadálynak bizonyult az OMV tulajdonszerzésében. A 10 százalékos szabály szerint hiába szerez egy jogi személy többségi tulajdont a cégben, a közgyűlésen a szavazatok maximum tíz százalékával rendelkezhet csak. A Bizottság akkor úgy vélte, hogy az állam nem tehet úgy, mintha nem lenne köze ahhoz, hogy a Mol nem törli el a szavazati korlátot. Brüsszelnek Németországgal is volt egy hasonló vitája, de ott az úgynevezett Volkswagen törvény - és nem a cég alapszabálya - szabott szavazati korlátot.

Az OMV és a Mol közötti játszma újabb felvonásaként az Európai Bizottság 2007. novemberében kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben „a közellátás biztonságában különösen fontos vállalatokra vonatkozó törvény bizonyos aktusainak módosítása", vagyis az úgynevezett lex MOL egyes passzusai miatt, amelyek Brüsszel megítélése szerint korlátozták a tőke szabad áramlását és a letelepedés szabadságát. A kormány nem is tagadta, hogy a szeptemberben sebtében elfogadott törvény célja a stratégiai fontosságú hazai cégek külföldi felvásárlástól való megóvása volt. Magyarország utólag, a Bizottság észrevételeinek figyelembe vételével módosította a törvényt.

A csata azonban mégsem itt dőlt el, hanem 2008. augusztusában, amikor az OMV a Bizottság által az összeolvadás fejében kért engedményeket sokallva, önként visszalépett vásárlási szándékától és lemondott arról, hogy többségi tulajdont szerezzen a Mol-ban (az osztrák cég éppen egy évvel korábban tette közzé vételi szándéknyilatkozatát). A visszalépés leegyszerűsítette a helyzetet, sőt az OMV meglehetősen furcsa körülmények között eladta 20,2 százalékos részvénycsomagját az orosz Szurgutnyeftyegaz-nak.

Ehhez képest Brüsszelnek még meglehetősen hosszú időt vett igénybe a két folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás lezárása. Érdekes módon előbb a bírósághoz már majdnem elküldött aranyrészvény dossziét zárták le - értesülésünk szerint - idén áprilisban, majd májusban a „lex Mol" akta végére is pont került.

 

BruxInfo

 

Jog Online

Szólj hozzá te is!